Bevezetés:
Miután a Lázadók leverték a Kapitóliumot, megegyeztek hogy lesz még egy utolsó Viadal.
Kapitóliumi gyerekekkel. Ezt a viadalt szeretném elmesélni. Leírni hogy mennyi szörnyűségre voltak képesek azok akik felszabadították Panemet. Akik azóta hősként élnek, akik elhozták a békét és a jót. Legyilkoltattak hidegvérrel 9 ártatlan gyereket.
1. fejezet
Idegesen megigazítom a masnimat, ami hátrafogja derékig érő barna hajamat. Összesen tizenötször láttam Aratást. Minden körzet Aratását láttam, de ez lesz az első amin részt veszek.
Ráadásul a nevem elég sokszor belekerült abba a bizonyos üveggömbbe. Mivel ezt a viadalt a Felkelők találták ki, így minél gazdagabb családból származol annál több fecnid lesz a gömbbe és annál nagyobb az esélye hogy téged húznak ki a viadalra.
A "bátyám" lép mellém. összesen 1 perccel idősebb mint én. Ikrek vagyunk. Egypetéjű ikrek.
Bár a tizenhatot töltöttem nem régen, valahogy lemaradtam a fejlődésben, így olyan mintha a bátyám kisebb vállú mása lennék. Ezért is varrattam fel magamnak hajat, hogy ne keverjenek össze.
A tükörbe nézve látom meg hogy Anya egymáshoz illő ruhát adott ránk. A sötétzöld ruhával, színben teljesen megegyező öltöny van az ikremen és egyszerű fekete nadrág fehér ing kombináció.
- Ön nagyon csinos, Miss Lavigne, lenne olyan szíves hogy eljön velem az Aratásra.
-Igazán köszönöm Mr. Lavigne, ön is roppant elegáns. Szívesen megyek bárhová egy ilyen jókiállású ifjúval. - mondom és belekarolok a fivérembe.
- Elég a bohóckodásból! - ez Anya, talán ő retteg legjobban az Aratástól. Talán minket félt. Én nem igazán hiszek ebben. Anya kedvenc gyereke mindig is a nővérem volt. Dalia. Szőke hajával, kék szemével, kiköpött olyan mint anya. De ő már férjhez ment, azóta keveset látjuk. Anyának azt hiszem nagyon hiányzik, nekünk és Apának már kevésbé. Nem mintha valami baj lenne Daliával, de elképesztően sokat hisztizett. Anya persze rögtön mindent megadott neki. Dalia úgy nőtt fel hogy mindene megvolt, ami itt a Kapitóliumban nem is csoda. Viszont Anya minden idejét Daliára szentelte, engem és a bátyámat elhanyagolt, nem igazán ismer minket és véleményem szerint nem is szeret. A bátyám, Alex szerint ez nem igaz, ő sokkal megbocsátóbb mint én, ha bekerülne az Arénába / amitől az Isten óvjon/ valószínűleg még annak is megbocsátana aki éppen megöli. Ezért jobban örülnék ha én mennék mint hogy Alex.
- Induljunk, Kiara.- mondja Alex. Egymásba karolva lépkedünk le a lépcsőn. Lennt a nappaliban Apa terpeszkedik egy fotelben, és újságot olvas. Panem megújul, Újítások a 10. 11. 12. Körzetekben!, 13.Körzet: Élet a föld alatt 2.rész, hirdetik nagy betűkkel a címek.
Apa szomorúan kukkant ki az újság mögül.
- Hát máris indultok?
Csak szomorúan bólintok. Muszáj.
Anya kísér ki minket. Többször is próbálkozik míg végül elindul a kocsi és kigördülünk a garázsból. A Kapitólium főtere mostantól: Fecsegőposzáta tér nincsen messze a lakástól. Az elnöki palota előtt, már fel van állítva a színpad. Fel vannak lobogóztatva a környező boltok és az egész tér.
a színpadon 10 nagy üveggömb. A Kapitólium öt kerülete. Az én kerületemben, az első kerületben van a legtöbb papír, itt élnek a leggazdagabbak, az elnök unokáinak neve százszor került bele a gömbbe. Csoda lesz ha nem őket húzzák.
Ehhez képest én a 15 fecnimmel esélytelennek tűnök. Bárcsak az lennék. Mire feleszmélek már a kortársaim között vagyok. Hátulról valaki befogja a szememet.
- Nah, khi vagyokh.? - Loren furcsán beszél, mintha a szája tele lenne levegővel, amit a kilégzésnél képtelen kifújni.
- Nem is tudom.. Loren?
- Vhajon, mhiről ismerhsz fhel? - kérdezi és vigyorog. - Nhem lesz semmi bhaj. - mondja és megölel.
Lorennek gyönyörű napbarnított bőre és fekete haja van. Szinte mindig mosolyog és egészen kicsi korunk óta barátnők vagyunk.
De most egyikünk sem tud megszólalni. Egyszerűen megfogja a kezemet és bátorítólag rám néz.
A szememmel a bátyámat keresem a tömegben. Barna hajával és zöld zakójával könnyedén beleolvad a szivárványra emlékeztető tömegre.
Ekkor lép a színpadra az öt győztes aki vállalta a mentorkodást. Johanna, aki az 5. kerület mentora lesz. Haymitch aki a negyediket vállalta, Enobaria akié a 3., Beete a 2. kerület kiválasztottjainak a segítője, és végül Katniss és Peeta akik együtt segítik az első körzetet.
A gyomrom lassan teniszlabda méretűvé zsugorodik. Ekkor libben fel a színpadra Effie Trinket, és közli hogy mennyire fontos és helyénvaló az utolsó viadal. Elégtétel a körzeteknek és büntetés a Kapitóliumnak.
Meg az ártatlan gyerekeknek... gondolom magamban.
Körbe nézek, a legtöbb gyerek csak áll és maga elé mered. A jelmezekhez hasonló ruhákban szinte eltűnnek a kisebbek. Senki nem néz a színpad felé. Senki nem tudja hogy mit kéne csinálnunk. Bár rengeteg Aratást láttunk, sosem éreztük a gyerekek félelmét, hogy talán meg kell halniuk. Sosem magyarázták el nekünk hogy miért is kell a Viadal. Hogy miért élünk ilyen jól. Egyszerűen elfogadtuk. Természetesnek vettük, hiszen a jót mindig könnyebb elfogadni mint a rosszat.
Katniss és Peeta áll föl a székéből és lép az első körzet két gömbjéhez. Nem akarok a saját tizenöt cetlimre gondolni, nem akarok a bátyám esélyeire gondolni. Még erősebben szorítom Loren kezét.
Katniss egyik kezével fogja Peeta kezét a másikkal pedig a gömbbe nyúl. Nem húzza sokáig az időt. Az első keze ügyébe kerülő cetlit veszi ki a gömbböl.
- Samantha Snow.
Nem engem húztak! NEM ENGEM HÚZTAK! A boldogság szétterjed a testemben. Megölelem Lorent és majdnem sikítozni kezdek örömömben.
Egészen addig amíg meg nem látom szerencsétlen Samanthát. Snow elnök unokája. Tuti hogy meg volt szervezve. Bár száz cetlivel... Ki tudja?
nem is próbálja visszafogni magát. Hangosan sírni kezd és az anyjába kapaszkodik. Borzalmas nézni is. Katniss hasára szorított kézzel rohan le a színpadról. Terhes?
A lányt elválasztják az anyjától és a színpadhoz vezetik.
Kop-kop-kop. Peeta átsétál a fiúk gömbjéhez.
Megint visszatér belém a félelem. Ugye nem? Mindjárt elhányom magam. Lassan elszorítom a barátnőm vérkeringését. A fejemben ütemesen dobogni kezd a vér. Szédülök. Nem, 15 fecni, az semmiség.
Peeta jó mélyen a gömbbe nyúl.
- Alex Lavigne. - a világ kicsúszik a lábam alól.
