bocsánat, hogy ilyen rövid lett, de a befejezőrészt hosszabbra tervezem!
------------------------------------------------------------------------
Az idő megáll. Csak egy pillanatig lefagy a körülöttem lévő
világ. A bejelentésemnek ez az első következménye, döbbent arcok, kézből
kicsúszott tárgyak, leesett állak. Ez azt egészet egyetlenegy pillanatig tudom
csak nézni, mert aztán kitör a zűrzavar.
Egyszerre kezdenek sikítani és éljenezni az emberek,
fogalmuk sincs mit kell tegyenek, mert nekik nem ilyen showt ígértek.
Egyáltalán nem ezt ígérték és nem is ezt kellett volna tegyem. Nem a lány
voltam, aki elment a bátyja helyett a viadalra, hanem a lány, aki szembeszállt
a Lázadó vezetőkkel, és bebizonyította, hogy a kapitóliumiak nem érzéketlenek.
Az én dolgom az lett volna, hogy az előbbiek közül az első legyek, hogy békés
egyetértésben dolgozzak együtt a Felkelőkkel. Mégse ezt tettem. Miért nem?
Maggie miatt. És a többiek miatt is. Az ő emléküket
gyaláztam volna meg, ha nem mondom ki azt, amit már ki kellett volna mondani a
Viadal elején. Hogy mi is emberek vagyunk.
Hát most megtudták, és az arcukba tolt igazság elöl, nem
tudnak elmenekülni.
Végül észbe kapnak a műsor szerkesztői, mert leengedik a
függönyt és lekapcsolják a fényeket, de már nem tudnak mit tenni. Egész Panem
látta a beszédem, most már mindenki tudja, hogy mit tettem, hiszen kötelező
volt nézni, mint egy rendes Győzelmi Interjút.
Ez most mégse olyan lett amilyennek tervezték.
Miattam nem lett olyan amilyennek tervezték, és aki az ő
számításaikat keresztbe húzza, az nem jár jól.
Aggódva nézek körül, de nem látok ismerős arcot. Mellőlem
már eltűnt Caeser, egyedül állok a színpadon.
Fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem. El fognak kapni, ezt
tudom, meg fognak büntetni ezt is tudom. El lehet bújni előlük? Nem. Ezt is jól
tudom.
Mégis jó lenne még egyszer látni azokat, akiket szeretek. Anyát,
apát, Alexet, Daliát, Katnisst, Peetát és Noelt. Talán őt szeretném látni
leginkább. Megköszönni neki, hogy segített, hogy mellém állt a legelső
pillanatban.
Lerohanok a színpadról. Senki nem állít meg. Egyenesen a
lifthez futok, és mint egy őrült nyomom a hívógombot.
A lift leér, és engem még mindig nem kaptak el.
Megérkezek az emeletünkre és nagyon remélem, hogy itt
lesznek azok, akiket keresek. A lift ajtaja kinyitódik, és én tudom, hogy nem
csak azok vannak a helységben, akiket keresek. Azok is ott vannak, akik engem
keresnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése