Leülünk. Nem tudom mit kéne mondjak Maggienek, mit kéne csinálnunk? Egyáltalán használnom kell a többes számot? Most már szövetségesek vagyunk? Talán. Hiszen Samantha mindkettőnket meg akar ölni. És nem is csodálkozom rajta. hiszen a vádlijába állítottam egy kést. Van oka haragudni. De nekünk is. Már megint ez a fránya többesszám. Már pont akarnám kérdezni, de Maggie megelőz.
- Tudod, csapatként több esélyünk van.
- Csak egy ideig. - jegyzem meg, mert eszembe jut az a variáció hogy csak ketten maradunk a legvégén. Még csak az kéne.
- Igen hasznos ideig. Nekem legalábbis az idő csak addig hasznos ameddig meg nem öltek. Teljesen mindegy, hogy egyedül, vagy esetleg a karodban halok meg.
Bólintok. Igaza van. Ennek a Viadalnak nem mi vagyunk a nagy esélyesei. Hanem a Holdképű srác, akiről azt se tudom hogy hol van.
- Nincs vized? - kérdezem, mert most hogy szövetség vagyunk, simán adhatna.
- Nincs, de tudom hol szerezhetünk. - mondja és feláll, majd engem is felhúz.
* * *
A kicsinyített körzet, határánál álltunk.
- Komolyan úgy gondolod, hogy a házban lesz a víz?
- Biztos vagyok benne. - mondja valóban magabiztosan.
- És mire ez a nagy bizonyosság?
- Különben miért van itt? - kérdezi, és átlépi a körzet határát. Abban a pillanatban ahogy mindketten beérünk a "Körzetbe" láthatatlan fal húzódik fel mögöttünk. Rémület, úgy terjed szét a testemben mintha a szívem pumpálná a vér helyére, eljut az agyamtól, a lábujjamig, és elfog a remegés. Maggie azonban nem lepődik meg. Mintha tudtam volna hogy ez lesz.
- Készítsd a késeidet Alex. - mondta halkan. És neki azonnal az egyik kezében volt az íj és másikban már a tegezhez nyúlt. Én engedelmesen, markoltam az övemre csatolt késeket, hogy bármelyik pillanatban megöljem aki felénk tart. De senki nem jött. Aztán egyszerre a néma csendet, egy sikoly vágta ketté. Egy lány sikoltott, aztán egy fiú. Aztán egyre többen. kisfiúk, kislányok, nők és férfiak, lányos, fiúk. Mi pedig összegörnyedtünk a fájdalomtól amit ők érezhettek. Csak térdepelünk az üveg mellett és imádkozunk hogy vége legyen. De úgy tűnik nem lesz. Hogy örökké fáj. Örökké kínoznak minket és a sikoltókat. Fogalmam sincs hogy kik ők. Nincs köztük egyetlen ismerős hang se. Pontosabban, volt egy. De csak egy pillanatra, úgy hallottam hogy apám üvöltött, de rögtön elhallgatott és a gondolatomat félre söpörte a fájdalom.
Végül elhallgattak. Letelt az örökké, és én reszketve, küszködve siettem a fák közé. Hogy mért pont oda? Nem tudom. Megálltam előttük. És akkor láttam meg. Az apró, arany táblácskákat a fenyőfák törzsében. Mindegyik arany táblácskán egy-egy név és egy szám.
Az első fán ez állt:
Alice 1. Éhezők Viadala.
Akkor jöttem rá, hogy a sikoltók, már meghaltak. Bár éltek egyszer, de meghaltak. utolsó halálsikolyukat hallottuk. Mert a sikoltók a viadal áldozatai voltak. Az összes Hetedik Körzetbeli Kiválasztott aki meghalt. Akinek a haláláért a Lázadók minket okolnak.
futva, botladozók a fák között míg rá nem találok arra az arany táblára amit keresek:
Joe
30. Éhezők Viadala
- Készítsd a késeidet Alex. - mondta halkan. És neki azonnal az egyik kezében volt az íj és másikban már a tegezhez nyúlt. Én engedelmesen, markoltam az övemre csatolt késeket, hogy bármelyik pillanatban megöljem aki felénk tart. De senki nem jött. Aztán egyszerre a néma csendet, egy sikoly vágta ketté. Egy lány sikoltott, aztán egy fiú. Aztán egyre többen. kisfiúk, kislányok, nők és férfiak, lányos, fiúk. Mi pedig összegörnyedtünk a fájdalomtól amit ők érezhettek. Csak térdepelünk az üveg mellett és imádkozunk hogy vége legyen. De úgy tűnik nem lesz. Hogy örökké fáj. Örökké kínoznak minket és a sikoltókat. Fogalmam sincs hogy kik ők. Nincs köztük egyetlen ismerős hang se. Pontosabban, volt egy. De csak egy pillanatra, úgy hallottam hogy apám üvöltött, de rögtön elhallgatott és a gondolatomat félre söpörte a fájdalom.
Végül elhallgattak. Letelt az örökké, és én reszketve, küszködve siettem a fák közé. Hogy mért pont oda? Nem tudom. Megálltam előttük. És akkor láttam meg. Az apró, arany táblácskákat a fenyőfák törzsében. Mindegyik arany táblácskán egy-egy név és egy szám.
Az első fán ez állt:
Alice 1. Éhezők Viadala.
Akkor jöttem rá, hogy a sikoltók, már meghaltak. Bár éltek egyszer, de meghaltak. utolsó halálsikolyukat hallottuk. Mert a sikoltók a viadal áldozatai voltak. Az összes Hetedik Körzetbeli Kiválasztott aki meghalt. Akinek a haláláért a Lázadók minket okolnak.
futva, botladozók a fák között míg rá nem találok arra az arany táblára amit keresek:
Joe
30. Éhezők Viadala
Wowwwww! Amazin'!
VálaszTörlésWow. Ütős lett. :)
VálaszTörlésPedig írtad, hogy lesz jelentősége a 7. körzetes dolgoknak, de amikor idejöttek a mini-Panembelibe, eszembe nem jutott volna.
Klasszul alakul a történet. :)
Kifejezetten tetszik ez az álrománc :D Kíváncsi leszek, hogy oldod meg :)
Hmm, szerintem neked szuper a fantáziád. Nagyon király dolgokat találsz ki. Tetszik ez az ötlet, hogy ezzel vágnak vissza a Lázadók... mondjuk kicsit bizarr, de hát ez a Viadalok lényege. Joe lesz az, aki Kiara nagyapja, nem? Ha jól emlékszem legalábbis, akkor ezt fejtették meg Noellel a könyvtárban.
VálaszTörlésVárom a fojtatást! :)
Hát wow...olyan jó, hatásos dolgokat írsz. Olyan dolgokat találsz ki, hogy ledöbbenek, mert ,,még csak" 14 éves vagy. Bár ez hülyeség, mert nem függ össze a koroddal. :D De ez egyre, és egyre jobb lesz!!:D
VálaszTörlésÚúú.. nagyon köszönöm a sok kritikát, biztatást.:) ez a fejezet kapott eddig a legtöbbet és annyira örülök, hogy tetszik.*-*
VálaszTörlésIgen Joe, kiara nagyapja.:))
Hát igen a korom. 14 vagyok és ilyen. Erre nem tudok mit írni. Most egészen nagynak érzem magam, de majd pár év múlva rájövök, Ó, milyen balga voltam... Na mindegy, azért köszönöm a sok kritikát, megjegyzést, biztatást.
Puszi♥
Nekem is tetszett a fejezet! :)
VálaszTörlés