6. fejezet II. rész

Samantha még nem érkezett meg, szerencsére. Peetát és Katniss a nappaliban találom, valami filmet néznek. Romantikus vígjáték. Halkan köszönök nekik, de nem akarom megzavarni őket, ezért rögtön a szobámba mennék, de utánam szólnak.
Mire visszaérek, már ki van kapcsolva a tévé.
- Szóval, hogy megy a felkészülés? - kérdezi Peeta.
- Hát, egész jól megy a késdobálás. Lassan az ehető növények vizsgán is átmegyek.
Eszembe jut, hogy mit gondoltam magamban tegnap. A futásról és a fáramászásról. És most itt ül előttem a fára mászás koronázatlan királynője.
- Katniss? - felkapja a fejét - Megtanítanál fára mászni?
Bólint és mosolyog, mintha egy emlék jutna eszébe.
- Szóval a késdobálás... És ezt is szeretnéd bemutatni holnap a Játékmestereknek? - kérdezi Peeta.
A gyomrom összeugrik, ha erre a bizonyos bemutatóra gondolok.
- Igen, másban nem igazán jeleskedek.
- Rendben, ha tudsz ma azért gyere ki vacsorára.
Bólintok. Mindketten aggódva néznek rám. Katniss egyik keze mostanában mindig a hasán pihen, másik pedig általában Peetába kapaszkodik. Peeta szinte mindig nyugodt és derűs. Megértem, hogy mért szereti Katniss. Annyi szenvedés után jó, hogyha valakire támaszkodhat.
A szobámba vonulok. Lezuhanyzok és meleg pizsamába öltözök, pedig még csak délután van. Próbálom végiggondolni, hogy kikkel is kell majd megküzdenem.
Ki tudja, hogy a fiúk akik Samantha után járnak, miben jók. A holdképű világos hogy mire fog építeni, bivalyerős lehet. A vívós csaj nem tűnik kegyetlennek, de mindent meg fog tenni a túlélésért. Maggie igazán kedves lánynak tűnik, talán tényleg szövetséget fogunk kötni. A sírós kislányok... Nem tudom mi lesz velük az Arénában. Valószínüleg halálra vannak ítélve. És Samantha, ő kegyetlen, ez biztos. El tudom képzelni róla, hogy szövetséget köt a hódolóival aztán egyik este hátba szúrja őket. Igen, ez rá vallana.
Kop-kop.
- Jól van, kimegyek vacsorázni.- kiabálok ki és szedelőzködni kezdek.
- ha ennyire éhes vagy rendelhetünk valamit. - dugja be a fejét Noel. - Bejöhetek?
- Mit akarsz? - kérdezem kicsit mogorván, mert még mindig van bennem egy kis harag.
- Gondoltam, megnézhetnénk az Aratást. A többiek már látták tegnap vacsora után, de te ugye...
- Jól van, gyere. - vágok a szavába.
Elmosolyodik, belép és bezárja az ajtót. A nagy szárnyas szekrényhez lép, amiről kiderül, hogy egy plazma tévét rejt. Kiválasztja az Aratás menüpontot és ráhasal az ágyamra. Én még mindig a szoba közepén állok a pólóval a kezembe amit fel akartam venni a vacsorához.
- Ööö.. Onnan fogod nézni? - mondja és úgy néz rám, mint egy hülyére.
Eldobom a pólót és én is lefekszem az ágyra.
Himnusz, beszéd, magyarázkodás.
Ahol Alexet sorsolják elfordulok, Noel lehalkítja a tévét, és csak akkor fordulok vissza amikor a második Kerület lány Kiválasztottja lép a színpadra.A kisebbik sírós lány, Suzanne. Aztán Samantha egyik csodálója, az akivel együtt utaztam tegnap a liftben. Kiderül, hogy Orlandonak hívják.
Harmadik Kerület, a vívós lány Liza, a fiú mellette Benjamin.
Negyedik Kerület, az másik pityergő Jenni és a holdképű srác, Hugo.
Ötödik Kerület, Maggie. A haja talán még kócosabb és göndörebb, mint a Kiképzésen, de nem látok rajta félelmet. És a srác, aki szinte mindig Samanthán lóg, Jerry.
Most, hogy név szerint ismerem őket, talán még rosszabb. Hülyeség volt megnézni ezt a felvételt.
- Ez egy rossz ötlet volt. - mondom és felhúzom a térdem a mellkasom elé.
- Valami baj van? - kérdezi Noel és aggódva néz rám.
- Igen. Hát persze, hogy baj van! - felpattanok - Milyen hülye kérdés ez. Hiszen vagy meghalok vagy megölöm ezeket az ártatlan gyerekeket, akik nem csináltak ellenem semmit. Én.. én nem vagyok képes erre. De erre senki sem tud felkészülni! -  Noel megsemmisülve néz rám. Szegény, mindig akkor borul ki a bili, ha ő is itt van. Lerogyok és sírni kezdek. Valószínűleg a hormonok rosszalkodnak mert mostanában gyakrabban sírok, mint eszek.
Noel leguggol mellém és megölel. A gesztus váratlanul ért. Utoljára Katniss ölelt meg, azelőtt anyáék, azelőtt Alex... Még hangosabban sírni kezdek.
- Nem. Lesz. Semmi. Baj. - mondja mindent szót tagolva.
Szipogok még kicsit, de megnyugszom. Kibontakozom az ölelésből és felállok. Ő is. Visszaülök az ágyra.
- Sajnálom. - mondom, mert elszégyellem magam, hogy így kiakadtam.
- Semmi baj, ez tényleg rossz ötlet volt.
Bólintok.
Kinyitom a fiókot, zsepi után kutatok. És akkor meglátom. Lehet, hogy ő tud valamit. Zsebkendő helyett a nyakláncot veszem elő a fiókból. Noel még mindig csak áll és engem néz. A tekintete a medálra talál.
- Az micsoda?
- Magam sem tudom. - vallom be és jelzek neki hogy üljön le. - Reménykedtem, te talán tudod. - mondom és a kezébe adom.
- Ez egy farönk. - állapítja meg.
- Igen, erre magamtól is rájöttem.
- De honnan van ez neked? - kérdezi gyanakodva.
- Kaptam. A szüleimtől. Mielőtt eljöttem.. - a szemem megint benedvesedik. És még én merem magamról azt állítani, hogy keményebb vagyok, mint Alex.
- A fák, sehogy sem kötődnek az Első Kerülethez. Inkább a... - kezd bele, de nem folytatja, idegesen néz körbe.
Inkább a Hetedik Körzethez. Tudom. Nekem is ez ugrott be először. De nekem és a családomnak, mi köze a Hetedikhez?
Noel az órájára néz.
- Hagyjuk a rejtélyeket későbbre, inkább menjünk vacsorázni.
Bólintok és vele együtt az ebédlőbe vonulok.
Puha, bolyhos pizsamában.