7.fejezet II.rész

Fent villámgyorsan osonok a szobámba, átöltözök és kikeresem a térképen, hogy hol van a könyvtár. A Királyliget mellett. Egyszerű fekete nadrágot és sárga pólót veszek. Merészen, nőiesen sminkelek, úgy ahogy anya soha nem engedte meg. Hatalmas karimájú sárga kalapot és rózsaszín öltönyt veszek, egy magassarkú cipővel. Igen, lánynak öltözök. Így egyszerűbb lesz kijutni. Szerencsére elég gyors voltam így Samantha még nem ért vissza. A mentoraim pedig eltűntek.
Simán kijutok. A nagy karimát a fejemre húzom, mert kint fúj a szél. Milyen régen nem jártam már a városban. Nagyot szippantok a friss levegőből. Úgy döntök gyalog megyek. Mivel pontos időpont nem volt a papíron nem sietek, megállok a pékségnél. Süteményt és forró kávét veszek.
Nem tűnök fel senkinek.
A Királyliget egy hatalmas park, tele fákkal és virágokkal. A könyvtár régebben pláza volt. De mivel abból volt elég ezért a Lázadók átalakították Könyvtárrá.
Sokat jártunk ide a barátnőimmel. Lhorennel.
Kicsit félénken megyek be a forgóajtón. Ott ahol régebben a kedvenc butikom volt, most egy könyvtárosnő ül és olvas. Mögötte hatalmas polcok. Minden könyv ami csak létezik Panemben itt is megtalálható. A hatalmas polcok árnyékaiban, apró kerek kis asztalok, fonott vagy bársonyos fotelecskékkel, puffokkal, apró kis olvasólámpákkal felszerelve. Néhol, ahol össze vannak tolva az asztalok, diákok ülnek és közösen írják a szakdolgozatokat, házi feladatokat. Gondtalanul, néha felnevetve.
Először lassan megyek a sorok között, de aztán egyre gyorsítok. Sehol sem látom Noelt.
Lassan az utolsó sorokhoz érek. Itt már rohanok. A cipőm kopogása nem hallatszik a vastag szőnyegektől.
Az utolsó polcok mellett haladok el. A terem végén hatalmas nagy üvegablakok vannak, ahonnan betűz a nap. És ott ül. Az utolsó asztal mellett. A nap pont arra a könyvre süt amit ő olvas.
Magabiztosan lépkedem oda. Nem vesz észre.
Khm...
-Bocsánat, de foglalt. - mondja fel sem nézve a könyvből.
- Hát jó, akkor el is mehetek. - felelem és már fordulok is vissza.
A hangomra felkapja a fejét.
- Ja, hogy te vagy! mért nem szóltál... Ülj le.
Rámosolygok.
- Nem is ismerek rád. - mondja
- Az volt a lényeg. De miért hívtál ide? - kérdezem miközben próbáltam belenézni az előtte heverő könyvbe.
- Tudod.. Tegnap mutattad azt a medált. - mondja, olyan halkan, hogy alig hallom. - Akkor eszembe jutott valami. De először meg akartam bizonyosodni, ezért hívtalak ide.
- És mi jutott eszedbe?- kérdezem én is ugyanolyan halkan.
- Hogy.. hogy esetleg... Szóval utánanéztem egy kicsit a családodnak. Ebben itt. - mondja és a könyvre mutat.
- Óó.. és mit találtál? - kérdezem és közelebb húzódom a könyvhöz.
- Egyetlen bejegyzés van rólatok, a neveiteken kívül.
- És mi az? - kérdezem egyre izgatottabban.
- Kiara, szerintem a medál a nagyapádé volt.
Mi köze nagyapámnak a medálhoz? Hiszen már nagyon régen halott. Nem is ismertem.  Szerintem Noel észrevette az érthetetlen kifejezést az arcomon.
- Nem az anyai nagyanyád. Hanem az apai.
- Dehát, apa nem ismerte az apukáját.
- Igen.. azért nem ismerte, mert az apukája részt vett a viadalon.
Teljesen ledöbbentem. Hogy a nagyapám részt vett a Viadalon!? Milyen hülye ötlet ez. Noel folytatja.
- Apukád, az anyja nevét vette fel. Ez teljesen érthető, hiszen nem ismerte az apját. De a nagymamád tudta. A nagypapád, akit Joenak hívtak teherbe ejtette. Nagyanyád Joe stylistja volt. Jóval idősebb volt, mint Joe, de igazán szerették egymást. Szóval terhes lett. És megszületett apád. Joe meghalt  az Arénában. A lánc amit kaptál az övé volt.
- És ezt mind ebből a könyvből derítetted ki? - kérdezem, mert egyszerűen más nem is jut eszembe. Ez túl sok információ nekem.
- Majdnem. Kiara, Joe a Hetedikből származott, ezért a medál.
- értem és köszönöm. - mondom és kiszaladok a könyvtárból.