6. fejezet I.rész

Borzalmas hangra ébredek. Ennél még Noel tegnapi ébresztője is jobb volt. A hang, ami úgy hangzik,mintha énekelni akarna egy papagáj, a szomszéd szobából jön. Vagyis a mai napi szörnyű ébresztést Samanthának köszönhetem. Kitrappolok a folyosóra és dörömbölni kezdek az ajtaján. Erre aztán mindenki felébred és csatlakoznak hozzám. Végül úgy látszik hogy Samantha is felfogja a helyzet súlyosságát és ajtót nyit, egy szál törölközőben. Noelnek és Peetának egyszerre esik le az álla. Értem én, hogy szép, de azért ezt túlzásnak tartom.

- Valami gond van? - kérdezi hátradobva a haját és angyali mosolyt villantva. 

A fiúk egyszerre rázzák meg a fejüket.  Kezdek igazán méregbe gurulni.

- Igenis gond van. Senki nem a te kornyikálásodra akar kelni! - mondom és a többiekre nézek. Peeta és Noel  még mindig a nyálát csorgatja, még szerencse, hogy Katniss is itt van.

- Ha lehetne legközelebb ne énekelj reggel, mert nem mindenki szereti a zenét. - mondja békítőleg, miközben  Peetát elküldi a konyhába.

- Rendben, többet nem fordul elő. - mondja Samantha és még egy mosollyal ajándékoz meg minket, mielőtt ránk csapja az ajtót.  Katniss, Peeta után megy az ebédlőbe.
- Csukd be a szád, mert belerepül egy légy. - mondom Noelnek, aki lefagyott Samantha ajtaja előtt. Ettől mintha felébredne, becsukja a száját és érdeklődve néz rám.
- Tessék?
- Hagyjuk. - mondom és mérgesen bevágom magam mögött az ajtót.
Magam sem értem, hogy mért ment fel bennem a pumpa. Noel csak egy srác, aki segít titokban tartani lány mivoltomat. TE JÓ ÉG! Úgy mentem ki a folyosóra hogy nem volt rajtam smink! Lehet hogy Samatha már rá is jött a titkomra! Tükörbe nézek. Szerencsére tegnap zuhanyzás nélkül feküdtem le. Kicsit elkenődve, de még mindig fiú vagyok. Bevánszorgok a fürdőbe és levetem a tegnapi melegítő ruhámat, valaki este egy újat tett a szekrényembe. Valószínűleg Noel... Miért akadtam ki ennyire? Noel csak egy barát vagy inkább ismerős. Lehet csak féltem. Hiszen Samantha szörnyű lány. Igen, csak azért akadtam ki mert féltem.
De azért próbálok nem gondolni a ma reggelre.
Zuhanyzok, öltözök, sminkelek. Lassan napi rutinná alakul a férfivá válásom.
Ma reggel, már többet tudok enni, mint tegnap. Már tudom, hogy kik a vetélytársaim.
A liftben megint csak ketten vagyunk. Kellemetlen...
Szúrós szemmel néz végig rajtam.
- Te meleg vagy? - kérdezi szenvtelen hangon.
Mi van? A kérdés váratlanul ér. Miért lennék meleg?
Aztán leesik, ma reggel én voltam az egyetlen "férfi" aki nem csorgatta a nyálát a pongyolás Samantha láttán. Megsértődtem a külsőmre tett megjegyzése miatt.
Ez bőven elég ahhoz hogy melegnek nézzen.
- Nem, nem vagyok meleg. - mondom sértődött-meglepődő hangon.
Ő fintorog és érthetetlen arcot vág.
Azt kellett volna mondjam, hogy van barátnőm.
Szerencsémre nincs ideje faggatni tovább, mert a liftajtó kinyitódik és a Kiképzőbe lépünk.
A legtöbben már itt vannak, de a két sírós lány hiányzik.
A kiképzőnő, most beszéd nélkül enged szabadjára minket.
Most már szinte mindenhol jártam. Átballagok a késdobálóhoz. A szememmel Samanthát követem, aki a szokásos csodálóival kacérkodik miközben egy tüskés buzogánnyal gyilkolja meg a kitömött bábút. Azon gondolkozom, hogy mit esznek rajta ennyire a fiúk. Oké, hogy szép meg minden. De a személyisége nem érdekel senkit? Hogy gonosz? Az nem zavarja ezeket a fiúkat, hogy ugyanúgy fogja őket megölni mint azt a bábút. Nem veszik észre?
Nem.
Mérgesen dobálom a késeket. Kisebbet, nagyobbat. Egyre jobban megy. Néha már sikerül eltalálni a céltábla közepét.
Közben azért figyelem a többieket is. A két sírós lány tegnapról a menedéképítő állomáson van. Az egyikük egész pofás sátrat csinál ágakból és levelekből.  A vörös, göndör hajú lány nem messze áll tőlem és a csomózást gyakorolja. A vívós lány most a dárdahajítóknál van, én a helyében maradnék a kardnál.  A holdképű nyilazik.
Miután háromszor sikerül a pirosba találnom, átballagok a csomózáshoz. Itt még nem jártam. A göndörhajú észrevesz. Próbál rólam nem tudomást venni. Én se akarom megismerni. Nem mintha különösebb bajom lenne vele, de az Arénából csak egyetlenegy ember jöhet ki élve. És ki tudja, ha mi maradunk ketten utoljára, egyszerűbb lesz, ha nem tudom meg, hogy esetleg egy kedves, jószívű lány.
Ebéd.
Az étel még mindig jó. Próbálok nem gondolkozni, csak enni. Ám ebből a kényelmes helyzetből kiránt a velem szembeni oldalon megjelenő tálca, a tálca mögött pedig a vörös, göndör hajú lány.
- Leülhetek?
- Persze.
- Maggie vagyok. - mondja és kezet nyújt.
- Alex. - kezet fogok vele.
A francba! Azt hittem megegyeztem magammal, nem ismerkedek! Várjunk csak... ő ismerkedett. De mért?
- Nagyon ügyes vagy késdobálásban. - mondja, de közben a kajáját fixírozza.
Aha! szövetséget akar kötni velem. Mit lehet erre mondani?
- Köszönöm.. de még azért van mit gyakorolni.
- Kiváncsi vagy én miben vagyok jó? - mondja csendesen.
Uh.. ez váratlanul ért.
- Persze.
Erre elindul a zsúrkocsi felé amin a kaják vannak. Lehet nem hallotta hogy mit mondtam? Már majdnem utána szólók, de aztán inkább nem kiabálok, ugyanis Maggie körbenéz és villámgyorsan cseni el a holdképű villáját és rögtön zsebre is teszi. Majd nyugodtan megy tovább a zsúrkocsihoz ahol egy papírtányérra halmoz egy csomó sütit majd azzal a bizonyos villával kezd falatozni belőle miközben visszafelé jön.
- Ez elképesztő volt. - mondom és elismerően nézek rá.
Elpirul és lehajtja a fejét.
Mért jött zavarba? Aztán felvetődött bennem a következő kérdés. Hol tanult meg így lopni? Nem akartam kellemetlenséget ezért a kérdéseimet magamban tartottam. Most már nem bántam volna, ha szövetséget kötünk.
Csengő jelezte a végét az ebédnek. Ezután együtt mentünk végig az állomásokon még egyszer.
Nem beszéltünk sokat, de kellemesebb volt így mint teljesen egyedül. Hiányzott már valaki társasága.
A kiképzés végén egy liftben mentünk fel.
- Köszönöm, hogy nem kérdeztél. - mondja, miközben a  liftalját tanulmányozza.
- Köszönöm, hogy leültél az asztalomhoz. - mondom, amire felemeli a fejét. Rámosolygok és kilépek a liftből.