2013. május 7., kedd

15. fejezet

bent egyáltalán nem az vár amire számítottam. Nincsenek csapdák, se fegyverek. egyetlenegy ágy van, meg egy csap. Először Maggie hajol alá, aztán én. aztán megpróbáljuk feltölteni a kulacsunkat, nem tudjuk. Ha beteszem a fejemet a csap alá akkor jön a víz, ha a kulacsomat akkor nem. Aztán egy idő után a számba se jön. Mintha megsértődött volna rám. Kérdőn nézek Maggiere hátha ő tudja mi van.
- Szerintem, azt akarják hogy tovább menjünk. - mondja töprengve.
- Talán.  De mi lehet a többi körzetben?
- Fogalmam sincs. - rázza a fejét. - még több borzalom.
- De ezek szerint muszáj tovább menni.
- Ez a viadal lényege.
- A borzalom?
- Nem konkrétan a borzalom, hanem direkt a mi borzongásunk. - mondja szomorúan és leheveredik az ágyra és szinte kérdez a szemével: Te nem fekszel le?
- Először te alszol, én őrködöm, aztán én alszok és te őrködsz.
- Máris este van? - kérdezi, és az ablak felé pillant.
- A játékmesterek keze van a dologban.
Aprócskát bólint és mindketten az eget kémleljük. Kíváncsiak vagyunk, hogy a két áldozatunkon kívül valaki meghalt-e máma. De nem.
még öten maradtunk azt hiszem.  Én, Maggie, Samantha, a holdképű, és a vívós csaj.
Azok akikre számítani lehetett. Azok akik magas pontszámot kaptak. Akiknek elvileg vannak támogatóik.
Vajon nekem vannak? Vajon gyűlt már össze pénz az én nevem mellett, amit esetleg a megfelelő pillanatban Katniss felhasznál hogy segítsen? Talán... hiszen benne vagyok az első ötben. Itt persze nincs dobogó. Csak képzeletbeli. Itt egyetlen egy nyertes van, aki a legvégén életben marad.
Szinte biztos vagyok abban, hogy a játékmesterek, ma este békén hagynak minket, különben is, ha valaki belép a minikörzetbe, megszólalnak a Sikoltók, mint egy riasztó rendszer. A holtak riasztanak minket, ha futnunk kell.
és ha lassúak vagyunk egyenesen hozzájuk futunk...

                                                                  *                *               *

Reggel Maggie ébreszt.
- Tovább kell mennünk. - mondja sürgető hangon.
- Miért?
- MIÉRT? Itt nincs se élelem, se víz. - mondja rettegő hangon. Eddig valószínűleg mindkettő volt neki, de most kifogytak a készletei úgyhogy bepánikolt.
- Ne félj, - suttogom - nálam van étel.
- Víz?
- Melyik körzetet ismered a legjobban? - kérdezem.
- A hatost.
- gyógyszergyártás?
Csak bólint.
Maggie múltja egyre furcsábbnak tűnik... Lopások, íjazás  gyógyszergyártás. Mi csinált ez a lány az ötödik kerületben? Hogyan élt meg? Nem tudom... és most már félek attól a lehetőségtől, hogy megtudom.

Fellopódzunk a hely aljára, hogy ne érintsük a többi körzetet, nehogy meglepetések érjenek. A kíváncsiság belülről mardos. MÉrt pont a hatodik? Miért pont oda, a vegyszerektől büdös körzetbe, ahol az emberek fehérek mint a hó, mert napfény nem éri őket a laborban, ahol mindenféle állatokon kísérleteztek, hogy kifejlesszék ezt meg azt a gyógyszert? Honnan ismeri Maggie a Hatos körzetet?

Elhaladunk a nyolcas mellett ahol futószalagon ruhák vannak, és névvel, arccal ellátott próbababák. Nem akarom megtudni mit tennének velem, ha belépnék a felségterületükre.
Aztán elérjük a hatost.
Egy ház, zászló, gyógyszer rajta.
Apró, szétszórt pirulák az egész udvaron, ami a körzetet jelképezi.
Maggiere nézek amolyan biztos vagy benne? nézéssel. Ő csak kicsit biccent és együtt lépjük át a körzet határát. Abban a pillanatban rázkódni kezd a föld.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése