bent egyáltalán nem az vár amire számítottam. Nincsenek csapdák, se fegyverek. egyetlenegy ágy van, meg egy csap. Először Maggie hajol alá, aztán én. aztán megpróbáljuk feltölteni a kulacsunkat, nem tudjuk. Ha beteszem a fejemet a csap alá akkor jön a víz, ha a kulacsomat akkor nem. Aztán egy idő után a számba se jön. Mintha megsértődött volna rám. Kérdőn nézek Maggiere hátha ő tudja mi van.
- Szerintem, azt akarják hogy tovább menjünk. - mondja töprengve.
- Talán. De mi lehet a többi körzetben?
- Fogalmam sincs. - rázza a fejét. - még több borzalom.
- De ezek szerint muszáj tovább menni.
- Ez a viadal lényege.
- A borzalom?
- Nem konkrétan a borzalom, hanem direkt a mi borzongásunk. - mondja szomorúan és leheveredik az ágyra és szinte kérdez a szemével: Te nem fekszel le?
- Először te alszol, én őrködöm, aztán én alszok és te őrködsz.
- Máris este van? - kérdezi, és az ablak felé pillant.
- A játékmesterek keze van a dologban.
Aprócskát bólint és mindketten az eget kémleljük. Kíváncsiak vagyunk, hogy a két áldozatunkon kívül valaki meghalt-e máma. De nem.
még öten maradtunk azt hiszem. Én, Maggie, Samantha, a holdképű, és a vívós csaj.
Azok akikre számítani lehetett. Azok akik magas pontszámot kaptak. Akiknek elvileg vannak támogatóik.
Vajon nekem vannak? Vajon gyűlt már össze pénz az én nevem mellett, amit esetleg a megfelelő pillanatban Katniss felhasznál hogy segítsen? Talán... hiszen benne vagyok az első ötben. Itt persze nincs dobogó. Csak képzeletbeli. Itt egyetlen egy nyertes van, aki a legvégén életben marad.
Szinte biztos vagyok abban, hogy a játékmesterek, ma este békén hagynak minket, különben is, ha valaki belép a minikörzetbe, megszólalnak a Sikoltók, mint egy riasztó rendszer. A holtak riasztanak minket, ha futnunk kell.
és ha lassúak vagyunk egyenesen hozzájuk futunk...
* * *
Reggel Maggie ébreszt.
- Tovább kell mennünk. - mondja sürgető hangon.
- Miért?
- MIÉRT? Itt nincs se élelem, se víz. - mondja rettegő hangon. Eddig valószínűleg mindkettő volt neki, de most kifogytak a készletei úgyhogy bepánikolt.
- Ne félj, - suttogom - nálam van étel.
- Víz?
- Melyik körzetet ismered a legjobban? - kérdezem.
- A hatost.
- gyógyszergyártás?
Csak bólint.
Maggie múltja egyre furcsábbnak tűnik... Lopások, íjazás gyógyszergyártás. Mi csinált ez a lány az ötödik kerületben? Hogyan élt meg? Nem tudom... és most már félek attól a lehetőségtől, hogy megtudom.
Fellopódzunk a hely aljára, hogy ne érintsük a többi körzetet, nehogy meglepetések érjenek. A kíváncsiság belülről mardos. MÉrt pont a hatodik? Miért pont oda, a vegyszerektől büdös körzetbe, ahol az emberek fehérek mint a hó, mert napfény nem éri őket a laborban, ahol mindenféle állatokon kísérleteztek, hogy kifejlesszék ezt meg azt a gyógyszert? Honnan ismeri Maggie a Hatos körzetet?
Elhaladunk a nyolcas mellett ahol futószalagon ruhák vannak, és névvel, arccal ellátott próbababák. Nem akarom megtudni mit tennének velem, ha belépnék a felségterületükre.
Aztán elérjük a hatost.
Egy ház, zászló, gyógyszer rajta.
Apró, szétszórt pirulák az egész udvaron, ami a körzetet jelképezi.
Maggiere nézek amolyan biztos vagy benne? nézéssel. Ő csak kicsit biccent és együtt lépjük át a körzet határát. Abban a pillanatban rázkódni kezd a föld.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése