2013. május 10., péntek

17. fejezet II. rész

te vagy a gyilkosunk... te vagy a gyilkosunk... te vagy a gyilkosunk...
levegőért kapkodva ébredek fel. Nem emlékszem mikor ájultam el, de azóta valaki leápolta és bekötötte a sebeimet, és Maggieét is. Igen, valószínűleg  Maggie volt.
Most hogy a seb a combomon, már nem tart az ájulás szélén, most veszem észre hogy mennyire éhes vagyok. nem tudok utána számolni hogy mióta nem ettem-ittam. De régóta.
Kibicegek a kertbe, kikerülgetem a gyógyszereket, és felveszem a határon hagyott táskámat, úgy tűnik nem járt itt senki.
Arra azért felébredek ha kitörnek a zombik...
Visszabicegek a házba és előveszem a maradék kajám, ami romlott. És büdös.
Maggiere nézek.
Szörnyen fest. A maradék haja véresen, és sárosan lóg a homlokába, a homlokán veríték gyöngyözik, a kötése átázott.
Először lecserélem a véres kötést, majd felkeltem.
- Maggie, maggie... - suttogom.
Lassan ébredezni kezd.
- Tovább kell mennünk.
- miért? - nyöszörgi - Olyan jó itt.
- Ennünk kell.
- Igaz, éhes vagyok.
- Akkor gyere. Meg különben is.
- MI különben is? - kérdezget egyre éberebben.
- Egyszer találkoznunk kell a többiekkel, és egyszerűbb ha mi magunk megyünk a bőségszaruhoz, mintha tűzvész, mutánsok, esetleg más Kiválasztottak kergetnének oda.
- Ez igaz.
- de először iszunk.
Annyit iszunk hogy simán ki kell bírnunk egy napig. Aztán a mini-Kapitóliumba is el van rejtve valahol víz.
- Egy körzetet még meg kéne látogatnunk... - jegyzi meg Maggie.
Kérdőn nézek rá.
- A Tizediket.
- Állattenyésztés?
- Kéne kaja. Nem hiszem hogy az erdőben túl sok állat lenne.
Ebben egyet értünk, azon kívűl az egy nyúlon kívül én sem láttam egyet sem. Lehet ő is véletlenül került elém. Sőt biztos.
- Akkor irány a Tízes.
- Várj, még valamit el kell intézzek. - mondja Maggie és a szekrényhez lép. Egy csomó gyógyszert rámol ki, aztán eltesz egy adag morfiumot. - A fájdalomra fel kell készülnünk. - válaszol a fel nem tett kérdésemre.
Bólintok.
- A morfiumért jöttünk a Hatosba? - teszem fel a kérdést ami kezdettől fogva böki a csőrömet.
- Nem.
- Hát akkor?
- Ezért. - mondja és felmutatja az apró üveget, amire gyöngybetűkkel annyi van írva:
cián

6 megjegyzés:

  1. Húú, Maggie tervel valamit. Jó fejezet volt, kíváncsi vagyok, hogy mi/ki vár rájuk a tizedikben (már az állatokon kívül.. :D).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyen gyógyszerek után lehet, hogy az állatok is bőven elegek lesznek majd nekik :)

      Törlés
  2. Szia! :)
    Nagyon jól írsz és nagyon tetszik az egész, az ötlet, nagyon fantáziadús vagy.:)
    Így tovább! Várom a következőt! :)
    Puszi
    Noémi

    VálaszTörlés
  3. köszönöm a sok kritikát, biztatást, nagyon jól esik olvasni hogy tetszik, nemsokára jön a 18. fejezet, aminek valószínüleg csak egy része lesz, aztán a 19. fejezet amiben kiderül minek is kell maggienek a cián aztán a 20. fejezet, amiben kiderül, hogy vajon ki is nyeri az utolsó viadalt.

    VálaszTörlés
  4. Szerintem ez is egy izgi rész lett, bár az elejébe picit belegabalyodtam. Amit ajánlanék, az az, hogy nézd át a fejezetet, mielőtt kiposztolod, mert a kisbetű/nagybetű hibák 90%-át így ki lehet küszöbölni. Amúgy meg hajrá a következő résszel!

    VálaszTörlés