te vagy a gyilkosunk... te vagy a gyilkosunk... te vagy a gyilkosunk...
levegőért kapkodva ébredek fel. Nem emlékszem mikor ájultam el, de azóta valaki leápolta és bekötötte a sebeimet, és Maggieét is. Igen, valószínűleg Maggie volt.
Most hogy a seb a combomon, már nem tart az ájulás szélén, most veszem észre hogy mennyire éhes vagyok. nem tudok utána számolni hogy mióta nem ettem-ittam. De régóta.
Kibicegek a kertbe, kikerülgetem a gyógyszereket, és felveszem a határon hagyott táskámat, úgy tűnik nem járt itt senki.
Arra azért felébredek ha kitörnek a zombik...
Visszabicegek a házba és előveszem a maradék kajám, ami romlott. És büdös.
Maggiere nézek.
Szörnyen fest. A maradék haja véresen, és sárosan lóg a homlokába, a homlokán veríték gyöngyözik, a kötése átázott.
Először lecserélem a véres kötést, majd felkeltem.
- Maggie, maggie... - suttogom.
Lassan ébredezni kezd.
- Tovább kell mennünk.
- miért? - nyöszörgi - Olyan jó itt.
- Ennünk kell.
- Igaz, éhes vagyok.
- Akkor gyere. Meg különben is.
- MI különben is? - kérdezget egyre éberebben.
- Egyszer találkoznunk kell a többiekkel, és egyszerűbb ha mi magunk megyünk a bőségszaruhoz, mintha tűzvész, mutánsok, esetleg más Kiválasztottak kergetnének oda.
- Ez igaz.
- de először iszunk.
Annyit iszunk hogy simán ki kell bírnunk egy napig. Aztán a mini-Kapitóliumba is el van rejtve valahol víz.
- Egy körzetet még meg kéne látogatnunk... - jegyzi meg Maggie.
Kérdőn nézek rá.
- A Tizediket.
- Állattenyésztés?
- Kéne kaja. Nem hiszem hogy az erdőben túl sok állat lenne.
Ebben egyet értünk, azon kívűl az egy nyúlon kívül én sem láttam egyet sem. Lehet ő is véletlenül került elém. Sőt biztos.
- Akkor irány a Tízes.
- Várj, még valamit el kell intézzek. - mondja Maggie és a szekrényhez lép. Egy csomó gyógyszert rámol ki, aztán eltesz egy adag morfiumot. - A fájdalomra fel kell készülnünk. - válaszol a fel nem tett kérdésemre.
Bólintok.
- A morfiumért jöttünk a Hatosba? - teszem fel a kérdést ami kezdettől fogva böki a csőrömet.
- Nem.
- Hát akkor?
- Ezért. - mondja és felmutatja az apró üveget, amire gyöngybetűkkel annyi van írva:
cián
Húú, Maggie tervel valamit. Jó fejezet volt, kíváncsi vagyok, hogy mi/ki vár rájuk a tizedikben (már az állatokon kívül.. :D).
VálaszTörlésIlyen gyógyszerek után lehet, hogy az állatok is bőven elegek lesznek majd nekik :)
TörlésSzia! :)
VálaszTörlésNagyon jól írsz és nagyon tetszik az egész, az ötlet, nagyon fantáziadús vagy.:)
Így tovább! Várom a következőt! :)
Puszi
Noémi
köszönöm a sok kritikát, biztatást, nagyon jól esik olvasni hogy tetszik, nemsokára jön a 18. fejezet, aminek valószínüleg csak egy része lesz, aztán a 19. fejezet amiben kiderül minek is kell maggienek a cián aztán a 20. fejezet, amiben kiderül, hogy vajon ki is nyeri az utolsó viadalt.
VálaszTörlésVárós. :D
VálaszTörlésSzerintem ez is egy izgi rész lett, bár az elejébe picit belegabalyodtam. Amit ajánlanék, az az, hogy nézd át a fejezetet, mielőtt kiposztolod, mert a kisbetű/nagybetű hibák 90%-át így ki lehet küszöbölni. Amúgy meg hajrá a következő résszel!
VálaszTörlés