16. fejezet II. rész

ÉN a saját bőrömet mentem. Ők már meghaltak. És még azt is hozzátettem: Ők rohadt zombik. ÉN viszont ÉLEK. És élnem kell. Rohadt gyógyszerzombik... 
ÉN a saját bőrömet mentem. Ők már meghaltak. És még azt is hozzátettem: Ők rohadt zombik. ÉN viszont ÉLEK. És élnem kell. Rohadt gyógyszerzombik... 
ÉN a saját bőrömet mentem. Ők már meghaltak. És még azt is hozzátettem: Ők rohadt zombik. ÉN viszont ÉLEK. És élnem kell. Rohadt gyógyszerzombik... 
Ismételtem magamban, mint az egyetlen dolgot ami rávehet, hogy eldobjam az utolsó késeimet, hogy ne essek kísértésbe és ne nézzek a számlálóra, de tudtam hogy tovább nem bírom. A rettenetes, ijesztő gyógyszerzombikból úgy tűnik végtelen mennyiségű van. Végtelen mennyiségű hulla. 
Már kiabálni sem tudok Maggienek, hogy kész, én nekem itt végem. Többé nem kell éljek, nem kell a bőrömet mentsem... Ez a beletörődés. Az utolsó késemet, a felém rohanó, kamaszlányzombiba dobom, aki egy tüskés buzogánnyal akart legyilkolni. És a földre rogyom. Nincsen erőm, nincsen késem, nincsen reményem. 
Sose hagyjon el a remény, mi? 
Legszívesebben ordibáltam volna, a hülye játékmesterekkel, a hülye zombikkal, a hülye emberekkel és az egész hülye világgal. 
Abban a pillanatban ahogy a zombik észreveszik a szabad, elgyengült prédát, célba vesznek. öt zombi kiválasztott tart felém. két lány és három fiú. Mindegyikőjük véres. A ruha cafatokban van rajtuk. Kettőnek kés áll ki a hasából és lóg ki a bele, a másik háromnak már a kezében a fegyvere. egy lándzsa, egy nyílvessző és egy kis fejsze. El tudok magamnak képzelni szebb halált is. A félelem fojtogat, a szívem kiugrik a helyéről, próbál a legtöbbet verni a maradék időben. Én pedig próbálok sikoltani, de nem megy. Maggiet lefoglalják az ő támadói. Nem tudja hogy én már elvesztem. Megemelem kissé a fejem, hogy rápillantsak a számlálóra. még tizenöt másodperc. 
Talán féllábon kibírnám, de így az üvegfal tövében, öt zombival körülölelve nem hiszem. Viszont Maggie talán túléli. 
A zombik egyre közelebb érnek. Érzem a rothadó hús szagát, az égett bőr és haj bűzét, a megalvadt vért szinte érzem a kezemen. Szemükben izgalom és öröm csillog. 
Rohadtul örülnek hogy megölhetnek. 
Lassan, csoszogó léptekkel érnek el. Én pedig hiába akarok kiabálni, védekezni, a testem leblokkol és képtelen azt csinálni amit akarok. 
Belegondolok hogy mi lesz akkor ha meghalok, ameddig a zombi kihúzza a fejéből a fejszét, úgy tűnik azzal kezdik. Én meghalok. A titkom velem hal. Alexnek élete végéig lányként kell élnie, vagy ha lelepleződik megölik az egész családot, meg Noelt és Katniss és Peetát. Noel... Vajon lát engem. Minden bizonnyal. Vajon szomorú? Vajon szeret? Vajon csak játszott velem? 
a zombi komótosan kihúzza a fejéből a fejszét, magasra emeli, és...
egy nyílvessző fúródik a mellkasába. Elporlad. 
A maradék négy, izzó gyűlölettel fordul Maggie felé. Maggie pedig aggodalommal fordul felém. 
Hallom ahogy felnevetnek a körülöttem álló zombik. 
Egyszerre akarnak minket megölni. A két késes előhúzza a hasából a fegyverét, amivel együtt kifordul a belük is, nem zavarja őket.  A lándzsás és a nyílvesszős Maggie felé igyekszik. Aki szintén kifogyott a fegyverből. Érzem ahogy a hideg penge az arcomhoz szorul, miközben a másik késes lefog. Hosszanti vágást ejt, majdnem a szememtől az államig. 
sikítok. ő nevet. 
a másik a combomba karcol valamit. 
a vérem a földre folyik. Maggie sikít. Én sikítok. 
és lejár az idő.