Amit földrengésnek néztem, az nem földrengés volt. Rosszabb volt mint a földrengés. A földön lévő gyógyszerek sorra robbantak szét, mögöttünk felhúzódott a fal, vagyis nem volt hová menekülni. a robbanó gyógyszerekből, pedig emberek kerültek elő. Nálunk fiatalabbak, idősebbek, esetleg egykorúak, véresen, fegyverrel a kezükbe. És nekem sikoltani lett volna kedvem. Maggiere pillantottam, rettegést láttam a szemébe.
- Mi lesz velünk? - suttogtam.
Mielőtt Maggie válaszolhatott volna, rám rontott az első gyógyszerhalott. terepszínű ruhában volt, az egyik lábfeje hiányzott, a fejéről leégett a haj és a bőr, egy fejszével rohant felém. Az adrenalintól szinte nem láttam, de biztos kézzel hajítottam el a kést.
telitalálat. A gyógyszerhalott abban a pillanatban robbant szét, ahogy a kés hozzáért. A fegyverem pedig a földön landolt.
- Az összeset ki kell csinálnunk? - kérdeztem. Rengetegen voltak. legalább százan... és mind meghaltak egyszer. és most nekünk újra meg kell őket öljük.
Maggie csak felfelé mutogatott.
- Figyelj az enyéimre is. - mondtam, mielőtt fel néztem volna oda ahová mutogatott. Az üvegfalon ami körénk emelkedett egy számláló volt. Ami szerint még tíz percünk van a gyógyszerhalottak társaságában.
- KIBÍRJUK! - most már üvöltöttem és kicsináltam a felém közeledő zombit, aki a fejéből húzott ki egy lándzsát hogy legyilkoljon.
Aztán már nem figyeltem, hogy hogyan néznek ki. Reflexből küldtem a késeket a felém közeledőkre. Lehetett az fiatal, idős, nő vagy férfi. Én a saját bőrömet mentem. Ők már meghaltak. Ismételtem a fejemben. Egyetlen pillanat volt, amikor a betanult mantra megakadt bennem.
Legújabb támadóm egy aprócska kisfiú. Szőke haja, és hatalmas kék szeme. Az arca olyan, mint a babáké. Elgyengülök. Abban a pillanatban robban szét a kisfiú feje és őrülten kezd el felém szaladni, fej nélkül. Én pedig csak állok, a kezem lábam nem mozdul.
felrobbant. meghalt. a kisfiú meghalt azért hogy én szórakozzak. enyém a haláluk. mindegyikőjüké.
Aztán Maggie nyílvesszőt eresztett a kisfiú szívébe.
- Ő EGY ROHADT ZOMBI ALEX! EGY ROHADT ZOMBI, NE GYENGÜLJ EL! - ordította és visszahúzott a valóságba, én pedig visszafojtottam a könnyeimet.
A kisfiú szétrobbant. Én pedig folytattam ott ahol tartottam.
ÉN a saját bőrömet mentem. Ők már meghaltak. és még azt is hozzátettem: Ők rohadt zombik. én viszont élek. És élnem kell. Rohadt gyógyszerzombik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése