19. fejezet

Céltalanul bolyongok.
Most hogy nincs itt velem Maggie, nem tudom mit kéne tennem. Együtt még azt terveztük, hogy visszamegyünk a Bőségszaruhoz. De vajon ez a jó döntés? Esetleg reménykedhetek, hogy a többiek elintézik egymást. Természetesen nem. Annak én sem örülnék, hiszen ott van maggie. Nem tudom mi lesz vele, nem tudom hol van, és nem tudom minek van nála cián. Az egyetlen kérdésem amire nem válaszolt ez volt. Hogy mire kell neki a cián. És én mégse faggathattam. Nem. Barátok vagyunk, voltunk, akkor is ha ő könnyen lehet hogy többet érzett. De nem irántam! Mondom magamban, hiszen én most Alex vagyok. Nem Kiara. Kiara abban a pillanatban elveszett, ahogy az altatószirupot a teába kevertem.
De vajon mi leszek, ha megnyerem a viadalt? Ha erre akad egy kis esélyem, akkor ki fogom használni. De után mi lesz. Örökké én leszek Alex? A bátyám meg örökké játssza a lányt? Vagy egyszerűen visszacseréljük egymást? nem. Azt nem lehet. Olyan dolgokon mentem keresztül, és ha megnyerem a viadalt, olyan dolgokon fogok keresztül menni, amit Alex nem bírna. Még azt sem tudná elviselni, hogy mások azt hiszik, hogy embert ölt. Nem. Alex nem öl embert. Kiara már ölt embert.
Egyenesen az egyik kamerába nézek, és próbálom eljutattni a gondolataimat a mentoraimhoz, Noelhez, hogy oldják meg helyettem a feladatot. Terveljenek ki valami megoldást. Csak had ne rágódjak ezen.
Bár ha nem ezen rágódok, akkor aggaszt a többi dolog. Maggie, a másik két Kiválasztott, a félelem, a cián.
Mégiscsak elmegyek a Bőségszaruhoz. Ott fogom várni a többieket. Tudom hogy messziről esetleg Maggie tudna megölni, nyíllal. A többiek... nem igazán. A holdképű erős, de ez az egyetlen erénye. Samantha kegyetlen, és tüskés buzogánnyal támad, a vívós lány, karddal. de azt nem tudom, hogy melyikük halt meg.
Tippem szerint a vívós lány, vagy esetleg Samantha vérzett el. Tuti nem. Biztosan akadt egy- két öreg fószer,  aki adakozott a gyönyörű, de kegyetlen lánynak, hogy megnyerje a viadalt.
Bezzeg nekem nem küldtek semmit.
Vagy de. Küldtek, de azt közösen kaptuk Maggievel.
Kezdek szomjas lenni, ahogy a meredek falon kapaszkodok fel.
Bár tudom, hogy csak a Kapitóliumban találok vizet, mégis ide-oda kapkodom a fejem és vizet keresek a szememmel. De nem. sehol nincsen.
A hegy egyre meredekebb, valószínűleg rossz helyen kezdtem el kapaszkodni. Biztos hogy rossz helyen kezdtem el mászni. Csak egy pillanatra nézek le. Alattam jó hat-hét méteres szakadék.
Ezért mászok tovább, remélve, hogy jó helyre teszem a kezem, lábam.
Szerencsém van.
Biztonságban felérek a hegy tetejére, ám ekkor már annyira kívánom a vizet, hogy az életemet odaadnám érte. bármit.
Könyörögve nézek felfelé...... és meglátom. A napfény megcsillan az oldalán, de mindenképpen felém esik, egy fémtengely. Könnyedén elkapom és lecsavarom a tetejét.
Fél liter víz.
Oszd be! 
látom mellette a figyelmeztetést. Lassan kezdem el inni, és a második korty után már jól vagyok.
Gondosan rácsavarom a kupakot a palackra, és a hátizsákomba rejtem.
Tovább indulnék, de abban a pillanatban ágyúdörgés rázza meg az eget. Egészen pontosan két ágyúdörgés.