22. fejezet

Egy fehér ruhás Avox kelt fel, és hagy nekem az ágy szélén egy egyszerű ruhát. Fehér nadrág, szürke póló. A testem már nincs az ágyhoz szíjazva, így kikászálódok, és felöltözök. Tükör nincsen a szobában, de a kezeimről hiányoznak a hegek, de a combomon továbbra is ott van a gyógyszerzombik üzenete, amitől, amint meglátom, majdnem visszaszédülök az ágyba. De erős maradok, és arra gondolok, hogy végre találkozhatom Noellel.

Akinek köszönhetem, hogy felfigyelt rám a közönség, és aki támogatott, és akibe szerelmes lettem. Nem tudom, ő pontosan mit érez, de annyit tudok, hogy visszavárt. És most végre találkozunk! És így nem számít, hogy a kapitólium mit akar velem tenni, hogy mennyire mérgesek, és hogy mért nem nyírtak még ki. Csak az számít a jelenlegi helyzetemben, hogy találkozok vele, és ha ő is szeretné, akkor együtt is maradunk. Legalább addig, amíg meg nem ölnek. Mert a körülményeket tekintve, csoda lenne, ha természetes halált halnék. Körülbelül olyan szintű csoda, mint hogy megnyertem a Viadalt. Ezerévente egyszer van ilyen. És én már kihasználtam a saját csodámat…

Leülök az ágyra, és várom, hogy a falon megjelenjen az ajtó. Megint csak a jobboldali falon jelenik meg az ajtó, és én boldogan pattanok fel az ágyról és lépek ki az ajtón. Ahová érkeztem, az egy nagy kupolás terem. Körbe végig ajtók vannak. Először Katniss és Peeta lép ki egy-egy ajtón. Önfeledten szaladok feléjük, és érzem, ahogy Peeta egy kicsit meginog a műlábával, de mindketten megölelgetnek. Egy másik ajtó nyílik és Noel lép ki. Szép barna szemével, amivel már az első találkozásunkkor lenyűgözött, engem keres, majd talál meg, és vigyorodik el.

Én pedig elképesztő sebességgel szelem át a termet, remélve, hogy Katniss és Peeta nem haragszik meg rám, mert otthagytam őket, és ölelem meg Noelt. Kicsit eltol magától, majd a szemembe néz és megcsókol. A boldogság végigszáguld a testemen, elfelejtkezek mindenről ami addig probléma volt nekem és visszacsókolom Noelt.

Halk köhögés hallatszik a hátunk mögül, mire szétrebbenünk és én zavartan nevetgélni kezdek. Noel pedig megfogja a kezem, és úgy indulunk Peetáék felé.

-         Mehetünk? – kérdezi vigyorogva Peeta.

-         Persze. – felelte Noel és így négyen indultunk el egy harmadik fehér ajtó felé, amiről kiderült, hogy egy lift.

Bent, sokkal több gomb volt, mint egy szokványos liftben. Peeta először kiválasztotta, hogy felfelé megyünk, aztán hogy a lakásokhoz, aztán hogy az ötödik szintre.

És a lift már száguldott is velünk felfelé.

Akkor és ott tűnt fel csak először hogy mennyire boldog és mennyire aggasztó a helyzetem. Hiszen mégiscsak átvertem a Kapitóliumot. Ezért megkérdeztem azt amit már egyszer megkérdeztem Katnisstől, de akkor nem adott rá rendes választ.

-         Mi fog történni?

-         Hogy érted? – kérdez vissza Noel.

-         Mi lesz velem?

-         Mi lenne?

-         Megfogja tudni a közönség hogy lány vagyok?

-         Igen. – mondták ki egyszerre mind a hárman.

-         De… de… nem fognak kinyírni?

-         Nem.

-         És..nem mérgesek rám?

-         Nem.

Na ez meglepett. Hogyhogy nem mérgesek rám? Hogyhogy nem fognak megölni? Tényleg ennyire nagyszerű a helyzetem, vagy csak ők hárman látják így?

-         Figyelj ide, Kiara! – kezdte Katniss – Sikerült találni egy olyan megoldást, amiből a kapitólium és te is jól jössz ki. Ebbe belenyugodtak… Mondjuk úgy. Mindent megértesz majd.  

Bólintottam, mert nem volt kedvem faggatózni.

Az emelet nem változott mióta utoljára elmentem innen. Ugyanazok a színek, fények, bútorok. Csak Samantha hiányzik belőle.

-         Mikor lesz az interjú? – kérdezem, mert úgy érzem még nem állok készen.

-         Ma este. – felelte Noel – Ezért is kell nagyon sietnünk a ruhapróbával.

-         Mit kell majd mondanom? – kérdezem, mert jelenleg a ruhám érdekel a legkevésbé.

-         Csak válaszolnod kell a kérdésekre.

-         Szóval már nem az a srác leszek, aki annyira szereti a hugát?

-         Nem…

-         Hát akkor ki leszek?

-         A lány, aki képes lett volna feláldozni magát a bátyjáért.